Az életem mostanában tele van izgalmakkal, főleg a lányaim folyamatos hívásai miatt az elmúlt hónapban. Bár eredetileg úgy döntöttem, hogy idén nem költözöm haza, hogy pénzt takarítsak meg, az örökségem azonnali felosztására vonatkozó követeléseik miatt újra átgondoltam a döntésemet.
6 évvel ezelőtt költöztem a tengerentúlra, miután az idősebbik lányom férjhez ment. Ő és a férje beköltöztek a házamba. A kisebbik lánya, aki akkoriban egy másik városban tanult és a barátjával élt, nemrég végzett az egyetemen, és szintén azt tervezte, hogy beköltözik a házamba.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy ez ideális, tekintettel a házam puszta méretére, de a nagyobbik lányom ellenezte az ötletet, mivel nem akarta megosztani azt, amit „tart” egy hajadon párral. Egy hónapnyi szüntelen panaszkodás után hazatértem.
Eredetileg azt terveztem, hogy elég pénzt gyűjtök, hogy lakást vegyek a két lányomnak, és csak azután térek vissza a házamban való nyugodt élethez. Amint megérkeztem, azonnal elárasztottak olyan követelésekkel, amelyek egyértelművé tették, hogy az együttélés lehetetlen.
Jelenleg csak egy lakást engedhettem meg magamnak. Felajánlottam, hogy veszek egy lakást az idősebb lányomnak, és a kisebbik lányomnak megengedtem, hogy a házban maradjon, de azzal a tervvel, hogy később veszek egy másik lakást. Azonban még ez a döntés is ellenállásba ütközött.
A kisebbik lányom ragaszkodott ahhoz, hogy az első lakás az övé legyen, hiszen az idősebbik lányom már évek óta az én lakásomban lakott. Az idősebb lányom azonban úgy döntött, hogy nem enged. A lányaim felajánlották, hogy eladják a házat, hogy két lakást vásárolhassanak, ami olyan lehetőség volt, ami miatt otthontalanná váltam volna a hazámban.
Ez a dilemma nehéz helyzetbe hozott: a lányaim jóléte és a saját jövőm között szakadtam. Mit tegyek most, anélkül, hogy még több viszályt okoznék kis, egykor békés családomban?
