“Tegnap háromhetes távollét után hazajöttem, és észrevettem, hogy az edények még mindig mosatlanul állnak a mosogatóban, és az asztalon egy tányéron ott van a legutóbbi vacsorámból meg nem evett szendvics. A farmerem még mindig a nappaliban felállított szárítóállványon lógott. Hová tűnt a feleségem? Miért nem takarított már olyan régóta! Hiszen csak tegnap beszéltünk telefonon, és megkértem, hogy csináljon valamit…”.
Hazajöttem egy üzleti útról. Egy rendetlenséget és zűrzavart találtam.
Tegnap este hazajöttem egy üzleti útról, és valóságos sokkot kaptam. Informatikai szakember vagyok, és három-négy havonta egyszer három hétre külföldre repülök, hogy egy fontos projektet fejezzek be egy ügyfél számára. Ez lehetővé teszi, hogy tisztességes szinten éljünk. Nekem úgy tűnt, hogy a feleségem elfogadta ezt a megállapodást. Ő volt a helyszínen és gondoskodott a hazai logisztikáról, amire nekem nincs fejem.
De amikor tegnap kinyitottam a lakásunk (valójában az én lakásom) ajtaját, valami megérintett. Furcsa fülledtség volt, mintha már régóta nem szellőztetett volna ki senki.
Annyira meglepődtem, hogy még a cipőmet sem vettem le, csak letettem a bőröndömet, és bementem a konyhába. A mosogatóban piszkos edények voltak felhalmozva, és az asztalon egy tányér maradék szendvics állt, amit nem ettem meg, mielőtt elmentem, mert rohannom kellett a reptérre.
Martha nem volt itt. Pedig megesküdtem volna rá, hogy a konyhában állt, és valami vacsorát készített nekünk, hiszen tudta, hogy fáradtan fogok hazajönni a hosszú repülőút után. Eddig mindig ezt tette.
Besétáltam a nappaliba, és a mosószárító felé vettem az irányt, ahol még mindig szomorúan lógott a farmerom és a kockás ingem. Arra gondoltam magamban, hogy Martha nyilvánvalóan elvesztette az eszét. Nem vallana rá, hogy ilyen sokáig nem takarított.
De Martha sehol sem volt.
Lassan rájöttem, hogy a feleségem elment.
Próbáltam felhívni, de nem vette fel. Így hát ledőltem a kanapéra, és ekkor vettem észre egy cetlit a tévé távirányítója mellett. Azt írta, hogy átgondolta a dolgokat, és úgy döntött, hogy kirak engem, és elmegy. Kapott egy jól fizető állást egy másik városban, és úgy döntött, hogy kihasználja. A válás miatt majd jelentkezni fog nálam.
Éppen tegnap beszéltünk normálisan telefonon, egy szót sem szólt! Még azt is megkértem, hogy vasaljon ki két inget a főnökömmel való találkozómra, és este vegyen fel valami szexi ruhát, mert hiányzik… És itt a lényeg!
A kártya mellett otthagyta a mosógép és a mosogatógép használati utasításait, egy „Sok szerencsét az új életedhez” megjegyzéssel. Mellé egy csokor nárciszt rajzolt.
Milyen hálátlan nagymama… Mindenki irigyelte őt ezért az életért, ő pedig összepakolt és elköltözött. Most mihez kezdjek?
