Hope-ot a közösségi oldalakon keresztül ismertem meg. Levelezésünk során úgy tűnt, hogy ő az ideális nő, akit megismerhetek. Arról álmodtam, hogy végre személyesen is találkozom vele. Egy nap kaptam tőle egy üzenetet: „Gyere el hozzám! Egyedül élek, nincs családom”.
Az aljára a lány a címét írta. Elbúcsúztam a családomtól és elmentem. A lány az állomáson várt rám. Nadia élőben még szebb volt, mint a képeken. Aznap este a konyhájában ültünk, és mindent megbeszéltünk.
Úgy éreztem, mintha egész életemben ismertem volna ezt a nőt. Én már elmúltam harminc, te pedig még csak huszonhét éves vagy – te még csak egy fiú vagy.” Egy férfinak pénzt kell keresnie a családjának. Egyszóval, ha velem akarsz lenni, akkor keményen kell dolgoznod.” Tényleg. Ígérem, hogy mostantól minden teljesen más lesz.
És ő megtartotta a szavát. Állást kaptam a városában, és elkezdtem jó pénzt keresni. Néhányszor még anyámnak is küldtem pénzt, hetente egyszer felhívtam. Anyám folyton azt kérdezgette, honnan van a pénz, nem hitte el, hogy magamtól kerestem meg. Egy nap Nadia azt mondta:
„Misha, meg kell látogatnunk a családodat. A pénz az pénz, de semmi sem pótolhatja egy anya saját fiának ölelését. Egy héttel később megérkeztünk a szülőfalumba. Öt év alatt szinte semmi sem változott itt. Minden kopottas, koszos, ijesztő volt – mintha senki sem lakott volna ebben a házban. Bemutattam a szüleimet és a testvéreimet a feleségemnek, és leültünk vacsorázni. Jó, szívélyes beszélgetést folytattunk.
Aztán felkeltem, feltűrtem az ingujjamat, és munkába álltam. – Fiam, miért csinálod ezt? Az emberek kinevetnek téged. A faluban a házak olyanok, mint egy kép, és a tiéd még görbe is.
Na és akkor mi van? Mi olyan boldogok vagyunk. Aztán rájöttem, hogy nem akarok olyan lenni, mint a szüleim. Mindent meg akarok kapni az élettől, amit csak tudok, de nem ingyen, hanem azért, mert keményen dolgozom és odaadóan teszem, amit csinálok. Hálát adok Istennek, hogy találkoztam Nadiával, aki kihúzott ebből a mocsárból. Javasoltam a testvéreimnek, hogy költözzenek a városba, de ők nem akartak – túlságosan ragaszkodtak az anyjuk szoknyájához. Én nem akarok így élni!
