Igyekszem házi készítésű termékeket használni. Hétvégén mindig elmegyek a helyi piacra. Ott mindig vannak friss tejtermékek, tojás, zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények, húsok és még sok más.
Igen, ott nem minden olyan szép, mint a szupermarketben, de biztos vagyok benne, hogy ott minden termék teljesen természetes, adalékanyagok nélküli és sokszor egészségesebb, az ízéről pedig szerintem nincs értelme beszélni. Szóval egy vasárnap reggel elmentem a piacra.
Amikor megérkeztem, rögtön kiabálást hallottam, elindultam feléjük, mert egyrészt kíváncsi voltam, mi történt, másrészt tejet kellett vennem, és a kiabálás abból a bizonyos sorból jött. Véletlenül egy bundás, csuromvizes nő kiabált a nagymamámmal, akitől mindig tejszínt és tejet veszek.
Azon a pénzen egy egész tehenet lehetett volna venni. Te ingyen kapod a tejet, és egy vagyont akarsz érte! Mindenkinek normális ára van, a tiéd miért más? Semmi! A nagymamám próbált mondani valamit, de a nő egy pillanatra sem hallgatott el, mindenki csak nézett rá és elment, de a lelkiismeretem nem engedte, hogy eltávolodjak a nagymamámtól.
Igen, ennek a nagymamának a teje még drágább volt, mint a többi, de ha megkóstolod, nem fogsz tudni mást inni. A teje édes volt, olyan édes, hogy a fiam csak úgy megitta minden nélkül. A bolti tejbe mindig cukrot és kakaót tesz. Ennek a tejnek a tejszínje és a túrója is egyszerűen csodálatos. Egyszóval az ára teljesen indokolt. Nem tudtam tovább nézni, hogy mi történik. Odamentem a nőhöz, és azt mondtam: „Oké, először is, ismerd meg a határaidat. Ez a nő még az anyádnál is idősebb.
Másodszor, ez az ő terméke, joga van olyan árat szabni, ami neki megfelel. Ha neked nem tetszik, vedd meg ott, ahol neked tetszik. Ugye nem kérnéd a szupermarketben, hogy csökkentsék a drága édességek árát, és összehasonlítanád az olcsókkal? Végül, ha úgy gondolod, hogy ingyen kapta a tejet, mi akadályoz meg abban, hogy vegyél egy tehenet, és ingyen tejet kapj tőle?
A monológom után a mi temperamentumos hölgyünk az orra alatt káromkodva távozott. Valószínűleg nem volt mit mondania. Vettem egy kis tejet. A nagymamám ingyen akarta adni a segítségemért, de én már tudtam az árát – tettem le a pénzt az asztalra, és boldogan és nyugodtan távoztam a nagymamámhoz.
