Mindenki, aki felszállt a buszra, elégedetlen volt a szaggal. A sofőr csak vállat vont és azt mondta, hogy mindent újra ellenőrizte, de nem találta a szag forrását. Az utasok visszatartották a lélegzetüket és a megállóban kiszálltak, hogy friss levegőt szívjanak.
Mindenki kíváncsian várta, mit fognak mondani az újonnan érkezők. És mindannyian elégedetlenkedésre számítottak. Egy idős hölgy azonban mindenkit meglepett. Egyenes háttal szállt fel a mikrobuszra, egy szót sem szólt, csak leült a kabin végébe az ablak mellé, és úgy tett, mintha semmit sem venné észre
Mindenki tanácsokat adott: nyissák ki az ablakot vagy a tetőablakot, szidták a sofőrt, panaszkodtak az életükre, valaki még azt is javasolta, hogy tegyenek feljelentést gondatlanságért. Hirtelen a szoborszerű nő elkezdett sétálni a kocsiban.
Egy férfi meglepődve megkérdezte: „Mit csinál? Miért szaglászik engem?
– Valakit, aki több mint fél óráig bírja az orromat. És biztosan megtalálom. Hamarosan megállt a lány mellett.
„Nos, kedvesem, hadd hívjam meg, hogy szálljon ki. A lány csendben felállt és az ajtó felé indult, de a busz hirtelen elindult.
A lány kabátjából kiesett a kutya. A lány alig tudott megállni a lábán. Szörnyű látvány volt: egy öreg, kopott, kimerült kutya… a lány szeméből könnyek ömlöttek. „Egész úton egy hangot sem adott ki.” „Megtaláltam. Hazaviszem, megmosom és elviszem az állatorvoshoz… valaki leöntötte valami folyadékkal. A hátán nyílt, gennyes seb van.
Bontakozott, ezért volt olyan szaga… Mindenki fájdalommal és együttérzéssel nézett a kutyára. Próbáltak segíteni, tanácsokat adtak. A szigorú nő megadta a háziállatorvos számát. A szag varázsütésre eltűnt. Senki más nem beszélt róla.
