Egyedül neveltem fel két gyermekemet, jó oktatást biztosítottam nekik, segítettem nekik önállósodni, lakást szereztem nekik a sajátom eladásával és a nagymamám lakásának eladásával, és mégis nem hívtak meg az esküvőmre, míg az apám, aki elhagyott minket két kisgyerekkel, amikor a fiam egyéves volt és a lányom három, főszerepet játszott az esküvőn.
Nem fizetett gyerektartást, amíg a bíróság be nem avatkozott, nem látogatta a gyerekeket, amikor még iskoláskorúak voltak, soha nem vett nekik még a legolcsóbb zoknit vagy édességet sem, de az esküvőn megjelent.
A gyerekek sok éven át nem látták az apjukat. Különböző helyeken dolgozott az országban, egyszer építőmunkásként, egyszer halászként. Pénzügyileg soha nem segített sem ezeknek, sem más gyerekeknek.
A fia esküvőjén azonban megjelent az ötödik vagy hetedik feleségével és az összes gyermekével a korábbi házasságaiból. Az anya nem volt ott. Az idősebb nővér sem volt ott. A nővér szolidaritásból az anyával nem jött el.
Mit mondhatott az apa a fiának, hogy az anyja nem hívta meg az esküvőre? Talán a leendő meny nem akarta látni az anyósát az esküvőn? A fiú felajánlotta, hogy segít az anyjának az esküvő előkészületeiben. Először azt mondta, hogy férfiként ő vállalja.
De nem vette figyelembe a lehetőségeit, mert esküvő előtt vett egy autót. Aztán felajánlotta anyjának, hogy vagy ő állja a vendégség költségeit, vagy megveszi a menyasszony esküvői ruháját. A két lehetőség költsége nagyjából azonos volt. Az anya beleegyezett, hogy állja a vendégség költségeit, de csak a saját részéről.
És azok 15-en voltak, beleértve a jegyeseket… A legközelebbi rokonok… Az apa fedezhette a saját oldalának (12 fő) költségeit. A menyasszony oldalának teljes mértékben fedeznie kellett a vendégei költségeit, ha kevesebb mint 100 főt hívott meg.
Ezt a beszélgetést követően a fiam nem kereste az anyját, és nem fogadta a hívásait. Múlt hétvégén volt a fiam esküvője. Mindenki jól érezte magát, táncolt, én pedig a hetedik emeletről kinézve sírtam…
