Az idősebbik nővérem korán megözvegyült; a férje hirtelen meghalt; a nővéremnek három lánya maradt. A legidősebb lány 8 éves volt. A nővérem egész nap dolgozott, és későn jött haza. Anyánk vigyázott a gyerekekre. De ő már túl öreg volt.
Egy idő után meghalt. Néha elmentem és leültem a lányokkal, de én is dolgoztam, és nem sok időm volt az unokaöcséimmel foglalkozni. A nővérem sokat dolgozott: neki a gazdaságot, a kertet és a házat kellett gondoznia, de nem tudta abbahagyni a munkát, mert valahogy el kellett etetnie a három gyermekét.
Amikor a legidősebb lánya 12 éves lett, elkezdett segíteni az anyjának. Elkezdett háztartást vezetni és kertészkedni. A nővérem élete egy kicsit könnyebb lett: tudta, hogy van egy segítője a házban. Amikor a legidősebb lányom 20 éves lett, elmondta az anyjának, hogy van egy barátja, és hogy összeházasodnak.
A nővérem nagyon boldog volt, ismerte a jövendőbeli veje családját, tisztességes családból származott. Gyerekkoruk óta barátok voltak. A nővére már régen észrevette, hogy szeretik egymást. Összeházasodtak, és a legidősebb lánya összeköltözött a férjével.
Egy évvel később a nővérem feleségül vette a második lányát. Három év múlva a faluban az emberek elkezdték mondani, hogy a harmadik lány is férjhez megy, a szomszédok elkezdtek gúnyolódni rajta, és azt mondták, hogy hamarosan férjet talál.
De a nővérem azt válaszolta, hogy nem áll szándékában férjhez menni, a lányai sikeresen férjhez mentek, saját családjuk van, és ő nyugodtan élhet. Sok év telt el. A nővéremnek most már unokái vannak. Egész életét a gyermekeinek szentelte, és nem telepedett le.
Lányai és családjaik gyakran meglátogatják őt, és együtt nyaralnak. Kár, hogy nincs mellette szeretett férje, aki mindig is szeretett volna egy fiút, pedig most már három van. Nagyon örülök a nővéremnek, magam is láttam, hogy milyen nehézségekkel küzdött meg. Isten áldja meg az egészségét. Mindig is hittem abban, hogy minden rendben lesz.
